Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

A populus tremula születése

 

Sötét éjszaka volt, vagy holdfényes

talán, nem emlékszem már: csikló

villant, s táncot járt az árny.

A helyszín ismeretlen (lehet, hogy

épp szobám), az eredmény viszont

igen: teljesült a vágy. Útra keltem:

mily ismeretlen tájék! Leskelődnél?

Orrod tőle fokhagymás! Hepe-hupa

nem volt, csak mint cső, egyenesre

kalapált csiga: nagyokat nyelt a lágy.

 

Mondták várjak: egy hét és néhány

nap. Hónapot vártam, s így szólt a vak:

tizennyolcadik éve, hogy semmit se látok,

otthagytak a poroláson. Ledőlt az árny,

s zárult a lágy. Meglesni sikerült: szegény tatár!