Ladik Katalin: Ballada az ezüstbicikliről (1962-1996)

 

Leucocyta 36 000

 

mint fény tüdőmből ásítozó

gubóitok rózsálló cirok

idő hernyói fehér avaron

tenyérbe mar a csend

tövisén nyíló pirulák

mint csillagban tű fonnyad el

a seben felejtett száj

(körmökön pirkad e vers

a hajnal is lám pohárba dagadt)

a poharak mind kirojtosodnak

kócos üvegekben hangya-fehér táj

a combok rég kévébe dőltek

s csokorba a tollászkodó máj

egy huzatba harapott virág

fekete tükrömbe foltozta magát