Ladik Katalin: Ballada az ezüstbicikliről (1962-1996)

 

Népdal

 

Ég a pokróc, ég,

talpamban a rét,

kecském, kecském, möndölecském,

nénéd köpülném.

 

Szállj fel, köles, szállj,

három hegyen át,

orsócskámat odaadtam

egy selyemingért.

 

Aranyat nem tudok fonni,

legényt nem tudok szeretni,

sem a gyertyát, sem a lángját,

piros poklot, azt imádnám.

 

De gyönge a késünk éle,

virág vére sárga pénze

vízimalom küsebb mellem,

a szívemet őrli benne.