Ladik Katalin: Ballada az ezüstbicikliről (1962-1996)

 

Drága ügyvéd úr reggelei

 

október kilencedikén a sajtos kis

ágostonkák köptek egyet, aztán ti

zenkettedikét írtak a bankok, ami

kor az ügyvédek összedugták a fej

üket, a kis ripacsból kiszedték a

pénzt, akkor a sodronyt hozták ne

ki, összesuhintotta bokáját a kis

ripacs, imádtalak, mondta, tizenh-

armadíkán, azt mondta, üljetek id

e, de azóta nem, és soha többé, m

egnéztük az ágyúkat, mondta, én r

öhögtem és fejbe vágtak, olé, mon

dom, kuss, és fejbe vágtak, azt m

ondtam, hogy, erre leköptek, mond

tam, lesz tejem, ne menj, megeszem

a mézes baklavát meg a vizet, mon

dom, lesz tej, bizsereg, lefröcsk

ölöm az ablakot vele, hulljanak m

eleg tejszagú üvegcserepek, mondt

am, megeszem, bizsereg, mondtam,

ne menj, drága ügyvéd úr képeslap

jaiból kilépve a folyosón. álldogá

ltam, mimikámon alig változtatva,

befordultam a folyosóra, akkor va

laki szétnyitotta az újságot,

kiléptem belőle, lassan elindulta

m a folyosón, melyet akkor láttam

először életemben, de értelmetlen

lett volna mimikát változtatnom,

drága ügyvéd úr éppen a képeslapj

ait nézegette, amikor kiléptem a

folyosóra, nálad éppen sütött a n

ap, és külföldi divatlapokat néze

gettél, drága ügyvéd úr folyosójá

n álldogáltam, mimikámon alig vál

toztatva, mert mire az ajtóhoz é

rek, elered az eső, vagy leszakad

a lépcső, éppen odaértem az ajtód

hoz, ebben a pillanatban sütött k

i a nap, és még nem érkeztél haza

a villamossági szaküzletből, hát

várlak, éppen befordultam a folyol

són, mert láttam, hogy a képeslap

utolsó oldalához érkeztél, drága

ügyvéd úr visszaérkezett az üzlet

ből, a nap már alig süt, a lépcső

ház recseg, elered az eső, nincs

fény, nincs lépcső, drága ügyvéd

úr éppen összehajtja képeslapjait

te is letetted az újságot, nem bí

rok visszamenni, nincs ügyvéd, lé

pcsőház sehol, ázottan állok az a

jtódnál, de te éppen a villamossá

gi szaküzletben vagy, melegszem h

át az ajtódnál, jó vastag, repede

zett faajtó, az egyik faragott dí

szen érzem a tenyered szagát, sza

glászom hát tovább, még mindig es

ik, drága ügyvéd úr nem nyitja ki

az újságjaít, az eső teljesen rát

apaszt az ajtódra, átvettem a ten

yered szagát, nincs árnvékom, csa

k tenyerem, az eső felfalt, marad

tam a tenyeredben, izzadt tenyere

ddel bezártad az ajtót, de akkor

már nem sütött a nap, nem is volt

am már sehol, valahol az ajtó has

adékában, lehet, nem tudom, mert

éppen visszajöttél a villamossági

szaküzletből és kinyitottad az aj

tót, valószínűleg akkor eredhetet

t el az eső, nem emlékszem, beszé

ltem a drága ügyvéd úrral, és épp

en el akartam árulni valamit az i

smeretlen eredetű repülő objektum

okról, amikor megtudtam, hogy sze

ntjóby egy kairói szállodában öng

yilkosságot követett el, lerohant

am a lépcsőn, a portás éppen a r

uháit égette el, egy néger nő egy

ágyat cipelt, késő volt már, az u

tolsó keskeny vágányú vonat is el

indult már koszovóba, nem tehettem

mást, bezárkóztam vele egy szállo

dába, és jöttek a húsevő madarak,

mi itt délen erősen romlunk, haju

nk vastagabb, ám gyorsabban hulli

k, kiválasztási mirigyeink fenemó

d működnek, annak ellenére, hogy

fő eledelünk a birkahús meg a túr

ó, és jöttek a hitchcocki madarak

csak annyi időm volt, hogy hajamm

al betakarjam arcodat, amikor a n

éger feldobta egyik szemét az aut

óbuszban, én rágni kezdtem az aut

óbuszjegyet, és vártam, hogy a má

sikat is feldobja, mert csengette

k éppen, és leszakadt a híd, jázm

infehér szemgolyóért sírtam, amik

or egy néger feldobta a szemét az

autóbuszban, és vártam, hogy a má

sikat is feldobja, vagyunk még né

hányan fehér négerek, megoldatlan

ul heverünk macedóniában, denver

ben, az állatkertben, tovább, val

aki eskape from freedom new york

1942 azt mondja, hogy a mazochist

a filozófia fő motívuma az ember

tehetetlensége, mondott még mást

is, suzuki is a zen buddhizmusban

mu! mu! riesman pedig egy versiké

ben, a the lonely crowdban, ez a

malac elment a piacra, ez a malac

otthon maradt, ez a malac bifszte

ket evett, ez a malac nem evett s

emmit. ez a malac úgv sírt skvi-s

kvi egész úton hazafelé, ma már b

ezzeg minden malac piacra megy, e

gy sem marad otthon, midegyik bi

fszteket eszik, ha egyáltalán esz

ik és mindegyik azt sikítja skvi-

skvi-skví-skvi-skvi-kvi-skvi-skvi-skvi