Ladik Katalin: Homo galacticus

 

Jégpáncéllal vonták be arcukat

 

a recsegő ablak mögött

a fényes dobozt lesték a horizonton

az álmokkal teli kukoricacsutkát.

S jött sisteregve, pattogva a kedves krokodil,

édes anyuka, langyos pázsit,

emléke az illatos ribizlinek.

Összetört hideg tejesüvegként

távolodott csontjaikból a zene.

Egykori életük záporozott elő a falakból.

Hidegrázósan működésbe hozták

az Új Lény modelljének erőit

s zakatolva megindult bennük

az önkielégülési készülék.