- Ladik Katalin: Bukott angyalok
-
- Ikarosz árnyéka
-
- Látja saját árnyékát
- ezüst legelők fölött átsuhanni,
- fekete, széttárt esőkabátja nő egyre
- az olajjal leöntött dombokon, és zihál
- szárnyai között a hideg cseresznye,
- fuldoklik, maga körül mindent éjszakába döntve,
- boldog, és az égbe zuhan.