- Ladik Katalin: Bukott angyalok
-
- Nature morte 1980
- Hajas Tibor emlékének
- Megérinti a csillogó, vörhenyes blúzokat
- hol egy eljövendő borzalmas tablóból naplemente
- csorog.
- Fehér, apró teste
- köteleken kifeszítve lángol,
- feje helyén még ott csillog a nyár,
- oda húzza a véres tükröt.
- Sóban a víz ég, selyemhúrokon az olaj.
- Mert mást nézünk és mást látunk
- mi, akik menetjegy nélkül forró háztetőn toporgunk
- s csodáljuk őt, ki könnyedén egy égi villamosba ugrik.