Ladik Katalin: Bukott angyalok

 

Metafora Nárciszról és Napraforgóról

 

Eszmélése első szárnysuhintása után, Nárcisz, e gyengéd és kétnemű lény rájön

önnön mulandóságára, megérzi a halál mámorító illatát, amint az rövid

rándulásokkal terjed a kiköpdösött napraforgómag szagával együtt. A nagy

napraforgóra vetett első tilos pillantása! E merészségéért az édeni répaföld

meleg talajából való kitépés a büntetése. Az első pillantás megszüli az első

kéjelgést, azt a képességet, hogy a vágy tárgyában olyképp lelje gyönyörét, hogy

nézi azt, és közben rágcsálja a napraforgómagot. Meglesvén az elérhetetlen

Napraforgót, meglátja saját képmását egy kiloccsant napraforgóolaj tócsában

immár kitépett, fonnyadt gyökerekkel. Ettől kezdve arra fecséreli el erejét,

hogy a mind jobban Napraforgóhoz hasonlatos tükörképében gyönyörködjék. Ezt a

gyönyörérzést, e halálos bűnt, fetisizmusnak, avagy orgazmust hívogató

olvasófűzérnek nevezik a répaföldön.