Ladik Katalin: Bukott angyalok

 

Mennyei eső

 

Hosszú csőrű madár hatol a remegő felhők közé. A szétfeszített szárnyak meleg

párájában az imaginárius húsból szeretne kitépni egy darabot. Fáradhatatlanul

dugdossa ujját a mennyei résbe. A gyűrű, mely a rés mögötti jegyeséhez köti,

tüzessé lesz. Perzselt toll és bőr szaga terjeng. Lomha felhő telepedik a

madárra. Attól az irgalmatlan vágyától, hogy az imaginárius húsba mártsa nyelvét

- a mennyei résből eső kezd csorogni vékony, majd erősödő sugárban a mély torkú

madár kitátott szájába. Meglátja ezt a többi madár, és adorációnak,

orgazmus-kortyolgatásnak nevezi el.