Ladik Katalin: Bukott angyalok
 
Szél, fa, mocsár
 
A tartógerenda vészesen behajlik.
Feltámadt Medeia citromsárga szélben.
A kiszáradt szomorúfűz éjszaka virágot hajt.
Nincs hiba, nincs dicséret.
Szörnyű álmok, mérgező harmaton ülnek.
A mocsár vize a fa fölé emelkedik.
Hajnalra szél kerekedik.