Ladik Katalin: Bukott angyalok

 

Szél, fa, mocsár

 

A tartógerenda vészesen behajlik.

Feltámadt Medeia citromsárga szélben.

A kiszáradt szomorúfűz éjszaka virágot hajt.

Nincs hiba, nincs dicséret.

Szörnyű álmok, mérgező harmaton ülnek.

A mocsár vize a fa fölé emelkedik.

Hajnalra szél kerekedik.