Ladik Katalin: Bukott angyalok

 

Erdőtűz

 

A puha üvegfalon túl

Sápadtan ébred, riadt növény.

Gyökereitől hogy szabadulna,

Molunat ég!

Útburkoló erotika tavaszi, illatos máglyákon.

"Hol a kutyák virágként

fölötted átrohannak,

fekszel s a bimbók mind felvonítanak."

 

Örök vágyódásra ítélt Medeia skarlátvörösben

Belegázol a pirkadatba. Paták csattogása,

Lángok bömbölése és a hajnali szelek sivításában

Zilált haja fehér lángtengerré árad.

Még veszedelmesebb és gyönyörűbb, mint a tragédiában.

Szétpukkanó halakkal és madarakkal

Méltóságteljesen úszik el a tűzijátékban,

Viszi boldog káprázatát a menekülésnek.

Combjai között sátáni levendulaszag,

A bódulatnak, a zuhanás gyönyörének átadva testét

Virággá változik és fölrepül egy elüszkösödött ágra.

 

Erdőtűz után a csillagok lassan hullanak le.

Szárnyas hold-léceken tenger zuhan,

Két fekete, vad sziget,

Medeia szemei a tükörben!