Ladik Katalin: Bukott angyalok

 

Peer Gynt ragadozó madarakkal

 

Kövem, le oda, hadd figyelek morajára!

Bezárom a ketrecet, kulcsát a kútba dobom.

Ha! Villant a mélyből: wer bist du?

Zajtalan tágul a seb - táj messze északon.

Mély ezüst áramlata bezárja a szörnyeket éjszakára.

Mégis különös: ma milyen sokára

Kel fel a nap. Ideje kiszabott.

Egy ember! Ki ő? Mi ő?

Ő: önmaga.

Ugrik egyet. Oda be! Oda be!

A ketrecbe vissza! Csodálatos, ragadozó kabátok

Nyalogatják nagy, zöld sebeit.

Két kabátujj között, ahol a szárnyak ernyedten szétválnak

Üldözője vigyorog rá.

S ő víjjogva fölrepül,

Combjai közé szorítja,

Szárnyal vele, zuhan vele.