Ladik Katalin: Bukott angyalok

 

Bukott angyalok

 

Merőn néz rá a pókhálóból.

Leáldozó égitest.

Odaviszi a máglyához.

Az elágazó titkok kertjében,

Fekete növényektől fuldokló műtőasztalon

Emberszagú angyal.

Sötét fátyol alatt hullámzik,

Nyálkás boldogságba torkollva

Hozzásimul és könyörgőn néz rá.

Most, hogy e dísztelen időzónában végre rátalált,

Felkészülve a végső ítéletre, lecsatolja szárnyait,

Fáradtan, becsapva, átöleli vérbírája

Ködszerű, szertefoszló lábait.

 

Egyre távolabb egymástól a kijelölt csillagpályán

Két egymásért üvöltő szörnyeteg.