Ladik Katalin: Jegyesség
 
Fehér arca beleordít
 
A seb kihűl, a méz kicsordul,
érzi saját érverését.
De még éjszakára sem, miként a rovarok,
nem oldja le szárnyait.
 
A sebek alatt a kavicsokat tapogatja.
A darazsak szaga édes?
A szomjúság miatt, vagy a kavicsos part miatt
szétpukkanó halakról, vízcseppekről álmodik.
 
Feláll, belegázol a pirkadatba.
Délelőtt, ibolyaszínű vitorlák között
soha nem látott fehérebb város.
 
Szürke arcát belemossa a bűzös tengerbe.