Ladik Katalin: Jegyesség

 

A tenger arcod veszi fel

 

Vágyódom is, valóban, de oly nehéz elindulni!

Sikolt, s a mélységbe ugrik.

Mostantól fogva enyém vagy, selyemruha!

Zihálsz?

Nem hallom a vizektől! A csacsogó vizektől!

Kétségbeesetten a szétnyíló hajó combjai között.