Ladik Katalin: Jegyesség

 

Egy homoki patkánynak

 

Egy homoki patkánynak engedte át hónalját

langyos virággyökerek között

Ő volt az ifjúság, édes tejes bögre,

Most a homoki almafák alatt szendereg,

közel a folyóhoz, a zöld hasú halakhoz,

a megcserepesedett szájú, bűzlő parthoz.

 

Ez mind a hónaljában volt,

amikor még volt fű, madár és angyal,

és (i volt a szétpukkanó halakban,

ő volt a köpőlégy, az irigy, sárga virág

a férgekkel teli bögrében.

 

Zöld légy ül az égen.

Nyár van, bűzlő szájú. Vészes csönd.

Nincsenek tücskök.

 

Üszkös leánykaruhák bőregérként lógnak a fákról

Már elfelejtette, ki ő, és miért jött.

Horgászbotra akadt kukacként

belelóg a bácskai aszályos tájképbe.