Ladik Katalin: Jegyesség

 

Forgatókönyv

Ó, azok a szép napok!

Samuel Beckett

Az eget szemléli. Maga elé néz. Szünet.

Összekulcsolja két kezét, a melléhez emeli őket,

szemét lehunyja.

Némán, de ajkait mozgatva imádkozik.

Szünet. Szünet.

Köp, hátrább hajol, felemeli a felső ajkát,

ínyét vizsgálja.

Leteszi a tükröt. Fűbe törli ujjait. Szünet.

A táska felé fordul. Száját festi, vércsík,

és többé nem mozdul.

Megjelenik a kéz.

Kinyitja szemét, felteszi szemüvegét. Mosoly.

Hátrahajol, lehunyja szemét. Szünet. Szünet.

A mosoly eltűnik. Tanácstalan arckifejezés.

Hosszú szünet.

Szembefordul. Szünet. Rendes hangon. Ingerülten.

Halkabban.

Még ingerültebben. Még halkabban. Vadul.

Ugyanazon a hangon.

Ingerülten. Még ingerültebben. Vadul.

Rendes hangon, egyhuzamban. Szünet.

Lélegzethez jut. Szünet.

Mutatóujját és középsőujját a szíve tájára teszi,

keresi, és megtalálja a szív helyét. Szünet.

Merev tekintet, beharapott ajak. Mosoly.

A mosoly eltűnik. Szünet. Szünet.

Hangja elcsuklik. Szünet.

Suttog. Hitetlenkedve hajol közel a földhöz.

A mozdulat félbemarad. Szünet.

A mozdulat félbe-

Szünet. Szünet. Halkan felnevet.

Becsukja szemét, kinyitja szemét.

Kezébe veszi a napernyőt. Szünet.

Hosszú szünet.

Félénk hangon. Szünet.

Szünet. Hosszú szünet.

A napernyő meggyullad. Füst, lehetőleg lángok.

Szünet.