Kovács Karolina: Szembeszélés

Felirat helyett

 

Ugye mindenki ismeri

Jóbot?

S akkor tudhatjuk azt is,

hogy jobb ott, ahol az

egyezséghez hozzátartozik

az almafa gyümölcse is.

Vagyis, nem letépve,

hanem, hogy úgy Elvétve

le is pottyanhasson.

Az egyezség,

kettőt összevegyíteni,

kipróbálni az eredményt.

 

Az egyezség szándék,

amit majd az eredmény határoz meg.

Az egyezség így szólt:

nyújtom jobbomat, ( vagy Jóbomat? )

s az alma ne essék!

 

Na, tessék.

Lettek letépve,

törvényesen megtörve,

                letörve,

földig tiporva s gyalázva,

egyszóval megzabolázva.

 

Mert a Tanító is apostolként hitt a nyaranta

beérő szőlőszemben.

 

Ellenben, az almafa

gyümölcse más,

nem vitás.

Velőtrázó kiáltásban

beért a Miért.

Ki érti?

 

Mert ugye a meghalás

                az a más,

hogy valakiért-valamiért

                való,

hogy hiszem amit hiszek,

                ez is találó,

 

elfogadható.

Jó, Jób, jobb.

De a hiábavaló?

 

Mert ugye a mesében is

az alvilági hármak

kötik meg a fonalat

és nem az angyalok.

Bárha a hiábavaló

elég nagy ok,

akkor oké, legyünk hívők

vagy bolondok.

                Ki érti

                a Miért?

Mert végülis, lehet, hogy

mind beérik,

és leszünk mi is

szőlőszem-bortermelők.