Kovács Karolina: Szembeszélés

Keretek között, mégis

 

Objektív vagy formai?

Mindkettő.

Az utóbbit mi, és

minket használ az előző.

Csak nem könnyű

ennyi izmus elő

dicső, túlterhelt

agyvelő után

meta-tetra-extra

jót írni, amire rábiggyeszthető

az is, hogy közérthető.

 

Átértelmezés, mondjuk.

Odaátértelmezés?

Ott van értelme.Na és?

Ide egy mecénást,

aki nem maffiafőnök!

(De a korrupt börtönőrök

a házunk elé húzzák az

elvágott villanypóznát)

 

Merthogy hócipőben járok,

bárha a díjakra nem féléveket várok,és

nyaralhatok pihenésképp,

le is vetném,

és nevetném, hogy nincs

nagynevű nagybácsim.

 

A ció-ra végződő

szók a következők:

kényszeri, felvételi, bevételi, üldözési, kapcsolati, baráti

leveli békaként ülök

és hirdetem az esőt,

bár a pénze,

sőt mi?

Több.

 

A hugik otthon a

milkacsokit várják,

és a szerelmes fiúk és

lánykák továbbra is

szerelmesen szerelmes verseket plagizálnak.

 

Bimm-bamm, mondja a

kakkuk a nyolc órai

esti mesében és

elmegy fát lopni.

Mert ni,

nagymami is királyként

készül a síkról leugrani,

de inkább a sorban áll.

 

És ne akarjatok Titániát

belőlem, ha kedvelem a

tiszta erotikát;

a formaitásért pedig

nem kelfelek a templomban

bár elmegyek, ha üres.

Nem köpök a babonára

hármat és az fogja

be a számat, aki enni ad.

 

Dont'worry, be happy,

énekelte valaki és öngyilkos lett.

Könnyű teher jóember,

viselnéd te is szeretteid

szörnyű halálát;

és emelem a lá-lát

vésvereszketőn aláírom

a számlát.

Nem sokat írtam,

de éltem.

Még, írhatok.