Jász Attila: Sajátszicília

[ 11. ]

Mi vihette rá az akragaszi költő-filozófust az öngyilkosságra? Akár így is kezdhetné az ember a kérdezést, visszafelé haladva az események sodrában, ismerve a történet végét. A felismerések?

Barátaim, tudom, hogy a szavak, melyeket mondok, igazak, de az ember értelmét megérteni nem könnyű és az igazság ereje a szívbe nehezen jut el.

Ki beszél itt valójában a kétségről, a remény elvesztéséről, Empedoklész vagy a vele tökéletesen, ha úgy tetszik patologikusan is azonosuló Hölderlin?

Tegnap fent jártam az Etnán. Eszembe jutott a nagy szicíliai férfi, aki hajdan, betelve órái számlálásával, meghitt viszonyban lévén a világ lelkével, a kráter nagyszerű lángjaiba vetette magát.

Talán már a Hüperión oldalait írva elhatározta, hogy a nagy szicíliai férfiúnak egy egész művet fog áldozatként bemutatni, amiből aztán csak töredékek kerülhetnek napvilágra, nem is sejtve sorsszerű választásának tökéletes beteljesülését.