Jász Attila: Sajátszicília

[ 14. ]

A harmadik taorminai út végén Csontváryt - akár a népmesében - egy olyan naplemente várja, amelyről már tudja, az lesz a világnak a legszínesebb napút-festménye. Ez az öntudatosság műveinek és személyének itthoni fogadtatását és megítélését megzavarja. (Például, amikor levelet küldött a magyar-osztrák külügyminiszternek, hogy ne aggódjanak, nincs baj, sikerült személyes összeköttetést létrehoznia az Úristennel, így a helyzet meg van mentve, s ezentúl minden másképp lesz, és hogy vegyék ezt komolyan. Az esztétikailag érzéketlen politikusok természetesen bolondnak titulálták.) Határozottsága határozottan bosszantó, még azt is tudja magáról, hogy jó. És hogy ezért Szicíliába kellett zarándokolnia. Az ilyen kifejezések és kijelentések hatnak idegesítően: tisztában voltam, hogy az lesz... Stb. Egy ember, aki tisztában van önmagával - már nem is ember. És van képe anyagi gondokkal küszködve, éhezve, képét nem eladni, mert tisztában van értékeivel.

...világító erejénél fogva, mely felülmúlja összes eddigi festményeimet, érthető, hogy ettől a festménytől nem tudok megválni.