Jász Attila: Sajátszicília

[ 16. ]

A taorminai görög színház romjainak Csontváry által megfestett változatát csak ott értettem meg igazán, a színeket, hogy mennyire valóságosak. A képből áradó (energia)sugárzást ez idáig kizárólag Csontváry zsenialitásának gondoltam.

A déli-délutáni napfényben elviselhetetlen izzása van a vörös tégláknak, amelyekből e színház épült. Van időm, kíváncsi vagyok, meg lehet-e találni azt a helyet, ahonnan Csontváry a képet festette. Egy képeslap-reprodukció alapján nagyjából sikerül bemérnem a pontos helyet, ahol a festőnek állnia kellett.

Mindezek ellenére a valóság és a művész imaginációja közötti határozott különbséget úgy tudnám leginkább érzékeltetni, hogy a Kis Taormina és A taorminai görög színház romjai című Csontváry-festmények reprodukcióját egymás mellé teszem. A Kis Taormina a valóság tökéletes megfeleltetése, megvan minden, amit látványként látni lehet. De a nagy kép, amelyen szintén rajta van minden látványosság, tájidézetként mégis más, számomra több, ami a művészet (lét)jogosultságát igazolja. Ugyanaz a hely, de mintha mégsem ugyanarról a helyről készült volna a két kép egy éven belül. Az Etna hófödte sapkája mögé bukó nap sárga sávként szinte irracionálissá teszi a látványt. Így a második változaton a színház romjainak izzó vörös kövei egészen látomásszerűvé válnak. A tenger és az Etna lábának kékjei alázatosan asszisztálnak a két fő színnek. Negyedóra után a szemem nem bírja tovább a romok bámulását, vissza kell vennem a napszemüveget. Talán ha festeném, én is jobban bírnám.

A valóság és a művészet valódi azonossága, illetőleg különbözősége itthon válik egyértelművé számomra, végleg Csontváry javára, amikor a tatai várban Vaszary János gyűjteményes kiállításán láttam egy taorminai görög színházról készített akvarellt. Az ő liláinál és sárgáinál azért a valóság szebb volt.