Jász Attila: Sajátszicília

[ 18. ]

Ó csak e dalt, az utolsót még, ezt óvd Arethusám!

Vergilius ecloga-sora látszólag üres gesztusával is felidézi bennem saját Szirakúza-élményeimet, s azt is, mennyire nem tudtam mit kezdeni - eleinte - az Arethusa-mítosszal. Amikor látnom adatott, megérintenem, sőt innom a forrás vizéből, akkor vált számomra igazából megélhetővé a mitikusság, éppen azáltal, hogy semmiben nem hasonlított egy mitikus forráshoz. A meztelenül fürdőző szűzies erdei nimfa menekülni kényszerül az őt megkívánó folyamisten, Alpheus elől. A nimfa, istennője - Artemisz-Diana - segítségével menekülhet csak meg az erőszak elől. Artemisz a görög partoktól a tenger alatt forrásként átvezetve - Szirakúza mellett - Ortygia szigeténél hozza a felszínre Arethusát. Ott a forrás kis tóvá szélesül, miként Ovidius is meséli az Átváltozásokban. A kis tó felszínén ma kacsák úszkálnak, s közepén az Európában ritka papirusznád terem. Ortygiát, "Fürjszigetet" - Kerényi szerint - Délosznak is hívják, s ez a mitológiából Apolló és Artemisz születésének helyeként ismert hely. Vannak, akik megkülönböztetik Déloszt Ortygiától, az utóbbit kizárólag Artemisz szülőszigetének tartva.

Az Artemisz-változat egyébként jobban illik a szigethez, már csak az Arethusa-forrás miatt is. A sziget egyetlen - Szirakúza felőli - bejáratánál van egy templomrom, amelyről szintén nem tudják eldönteni, hogy kinek lett felszentelve, Apollónak vagy Artemisznek. A mítosz és Pindarosz egy sora miatt (Ortygia, Artemisz élvhelye itt...) a vadászó, szűzies istennőre szavazok.

A forrás táplálta kis tavat egy kőfal választja csak el a tengertől, ahova belebuzog az Arethusa, jéghidegen és kristálytisztán, halrajokkal körülvéve. Néhány útitársunknak, főiskolásoknak, akik hozzánk csapódnak, és megkérdezik, hogy mit bámulok ennyire, elmesélem a mítoszt, s hogy nézzék majd meg a sziget közepén lévő szökőkút-szoborcsoportot, mely ezt a jelenetsort ábrázolja. Azt hitték, nincs itt semmi különös. Lemászunk a mitológia-óra után a falon a tenger partjára, belegázolunk, lemosakszunk, s miközben előttem a sokszor megcsodált tenger nyugtató kékje, nem bírom ki, belekortyolok a vízbe. Édes.

Múzsák, sicelidák! magasabbra kicsit ma dalunkkal!