Jász Attila: Sajátszicília

[ 36. ]

Borges a Belgrano Egyetemen tartott egyik előadásában - amelyben állandó témájáról, az időről beszélve "emlékezik" - azt mondja, változók és állandóak vagyunk egyszerre. S ezért talán érdekesek is, nem csupán unalmas egyedek, gondolom én.

Mi lenne belőlünk az emlékezetünk nélkül? Ez a memória jórészt felejtésből áll, de lényeges.

Borges arról is beszél, nem tartja fontosnak, hogy emlékezzen rá, gyerekkorában - például - Palermóban élt, de élete részeként elengedhetetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az lehessen, aki. S az öregkori Borgesre jellemző tisztasággal megfogalmazza pontosan is, mire gondolt. Hogy már nem ugyanaz, aki e helyen élt.