Jász Attila: Sajátszicília

[ 42. ]

Ez a kör pedig, az utazás, amit én tettem - valós és képzeletbeli élményekkel megkettőzve, megvastagítva - úgy válik teljessé, ahogy egy zen meditációs kalligráfia egyetlen lendülettel visszatér a kiindulópontba. Legalábbis kénytelenek vagyunk azt mondani, noha tisztán látjuk, ahogy az erős ecsetnyom lassan elvékonyodik, szinte megszakad, épp hogy csak érinti a kezdetet. A japánok azt mondják rá, a kettő, mégis egy jele.