Verebes Ernő: A kioldás

16.

A franciákat várva a Telep dolgozói a Menhely Kertjében gyűltek össze, ahová műanyag székeket és asztalokat is vittek. Frissítők, s egy Fékolaj nevezetű likőr került a terítékre, mely a város különleges itala volt. Nárdusgyökérből és fenyőgyantából készült párlat volt ez, bizonyítottan bélrenyheség elleni gyógyhatással. Ezenkívül két szakajtónyi vajalja-pogácsával is kedveskedtek az asszonyok, valamint egy nagy tálca képviselő- fánkkal, amit dr. Kóda felesége küldött. Egy fényképalbum is körbejárt a szakajtóval meg az édességgel együtt. Ezt Én hozta magával.

***

Az egész jelenet mályvaszínű, akár egy régi fénykép. A Féktelep dolgozói ugyanis öntudatlanul egyfajta időtlenséggel vértezték fel magukat most, a franciákra várva, még Jakus Lelle is, habár ő az időtlenséget feltehetőleg idétlenségnek tartaná.

Hangulatában Szinyei Merse Pál Majálisára emlékeztet e kép, természetesen a harsány színek tompított nüánszaival, ha ez így elképzelhető. Meg persze, itt szereplőből is több van, Én-t leszámítva pontosan tíz. Ezen kívül nem a füvön heverésznek, hanem három asztalnál foglalnak helyet. Ezért aztán kár is Szinyei Majálisával összefüggésbe hozni e látványt, habár esetünkben semmi sem történik hiába, még egy rosszul sikerült hasonlat sem.

Én sem véletlenül hozta a fényképalbumot. Tizenkét recés szélű fotó található benne, és mindegyik ugyanazt ábrázolja: a Féktelep dolgozóit, a már megérkezett két franciával, amint négyes csoportokban az asztaloknál ülnek és kedélyesen iszogatnak. Mányi épp egy pogácsa után nyúl, Melániának, akit dr. Kóda figyel mosolyogva, tele a szája, Lengő Bea-Lujza Térmaró Sándorral a kezdődő borulást figyeli, Tillát egy bátortalan kézmozdulat közben kapták lencsevégre, melyet Lengő Éva irányába tett, aki kedvesen az asztalra könyököl miközben Tillára néz, Jakus Lelle behúzott nyakkal, s egy éppen dolgát végző kisgyerek arckifejezésével a semmibe mered, Marija Szopotnyikova poharát szájához emelve csücsörít, másik kezét pedig mintha elegánsan csókra nyújtaná egy elképzelt hódolónak, s végül Korány, a középső asztalnál ülve a két franciához beszél, akik úgy néznek rá, mint egy idegen vallású papra.

A fényképeken, melyekből később mindenki kap egyet, tehát már tizenketten vannak. A felismerés komoly megdöbbenést okoz majd a még csak tíztagú társaság körében, hisz éppen a REZTABOR INKORPOREJSN nevezetű cég két képviselőjére várnak, akik a képeken viszont már ott feszítenek.

Én természetesen nincs a fotón, viszont a jobb felső sarokban látszik, hogy az ég sötétedni kezd. Remélhetőleg a szereplőket nem fogja megzavarni egy hirtelen jött vihar, nem fogja szétzavarni azt a sorsdöntő összejövetelt, melyre a külföldi delegációt várják, s amit maguk között tréfásan, de egyben reménykedve, az Első reggeli-nek neveznek.

17.

Egy normális fotó mindig a múltat rögzíti. Amennyiben viszont megelevenedhet egy fénykép, azt kizárólag csak akkor teheti, ha a nagyon közeli jövőt ábrázolja. Természetesen ez csak színpadi változata lehet egy olyan eltolódásnak, mely az idő sűrűsödésének következtében jön létre. Így az előzmények, melyek dramaturgiai vágásokkal gyorsítva a végkifejlet felé közelítenek, maguk előtt tolhatják a cselekményt, ami által rövidebb időszakok kimaradása válik lehetségessé. Ezért ábrázolhat egy fotó még be nem következett eseményeket, melyek a feltételezett jövőt tényként kezelve, valósággá válnak.