Verebes Ernő: A kioldás
7.
Mindenki azt ajánlotta, hogy jöjjek ki ide, meséli Marija Szopotnyikova, miután befejezte énekét a háttérből. Gyönyörű hangja van, egy rövid időre úgy tűnik, mégis a dal a legfontosabb dolog a világon. Ahogy megjelenik, mintha saját énekének a visszhangja volna. De már csak beszél. Ez az a hely, mondja, melyet a Menhely Kertjének neveznek, de valójában úgy nő itt minden, mint a vadonban. A derékig érő fűben, kitaposott csapásokon lehet sétálni, s hatalmas vörösfenyők alá bújni, ha esik az eső. A kert négyszög alakban teljesen körül van kerítve, mintha védenék valamitől. Pedig nincs mitől védeni, mert innen, az élményen kívül, elvinni semmit sem érdemes. Talán bevinni. De kinek jutna eszébe ide valamit is bevinni?
- Nálunk otthon az egész vidék olyan, mint ez az elkerített terület itt. Mintha ez a kertnek nevezett pici vadon kifordult volna önmagából, mintha kibuggyant volna belőle saját nagyobbik része. Azért jó itt lenni, mert úgy érzem, itt a világ összes vadonjában és sztyeppéjén vagyok. Lehetne ez temető is. Mégsem az, hisz ezt a területet nemhogy bekerítették, de kirekesztettek innen mindent, ami nem tartozik az érintetlenséghez.
Itt burjánzik minden, talán még a gondolataim is élőbbek, mint másutt. Talán még a libidóm is felvirágozna, ha tovább maradhatnék. Odakinn a Féktelepen mindenki arról beszél, hogy ha a rugókkal feszített platók felszakítanák a talajt, ez a rész mégis érintetlen maradna. Mint Szűzmária a szülés után. Mint King-Kong gyilkos ösztöne, mely szerelemmé nemesül.
***
De hiába gyújtogatja magát. A parázs kiolthatatlan, ám fel nem lobban. A megfigyelő lassan áttevődik abba az állapotba, mely nem reménytelen, de annak a borongós hangulatát tükrözi, aki ezt gondolja. Csendes, köztes szendergés, levitáció. Halak szemezése.
A történet pedig csökönyösen hallgat, amíg Marija sétál a Kertben. Úgy hallgat, ahogy a Nap süt, vagy a Hold nevet. Most kéne gyakorlattá tenni a piszkavas-elméletet. Kiolvasztani a befagyott cselekvést. Beindítani a helyben toporgó bolondulást, pályára lökni a fenemód bátran, állva meghaló Vespasianus császárt, fusson még egy kört. Így kilábalni a lábatlanságból. Azt mondani, hogy kell, nem azt, hogy kéne. Ezt kéne.
***
8.
A nyolcas fékházban töltöttem életem egynegyedét - nyilatkozta Jakus Lelle az egyik helyi lapnak, amikor a Féktelep tízéves fennállása alkalmából őt is megszólaltatták. Bársonyzakót viselt, melynek mindkét könyökére bőrfolt volt rávarrva.
- A nyolcas fékház nem olyan, mint a többi, központi fékháznak is lehetne nevezni. Itt történik az alant elhelyezkedő titániumrugók helyzeti energiájának napi ellenőrzése, a visszaszorító prések olajszintjének mérése, a hidraulikus dugattyúk munka közben történő tisztítása, a tisztító folyadék semleges PH-értékének nívón tartása, a vízkő-oldószer heti befecskendezése, és a préságyak harántnyomásának szintén napi ellenőrzése. Ja, és itt látszik a hűtő emulzió hőmérséklete is, ezen a termométeren. Erről nem szívesen beszélek. A múltkor felforrósodott a hűtő emulzió, ezáltal a visszaszorító prések is. Könnyen megtörténhetett volna, hogy a hőre kilazulnak azok az eresztékek, melyek a titániumrugók által felfelé nyomott platókat tartják egybe. Ha egyetlen ereszték is tönkremegy, akkor rés támad a platók között, s azok elszabadulnak, kitörnek a föld alól, s ezzel működésbe lép az önvédelmi rendszer. Szerencsére idejében észrevettem a bajt. Tilla főmérnök szerint is inkább Mányi, a váltásvezető a hibás. Nem lehetek itt mindig, a többi fékházat is nekem kell karbantartanom. Mikor ránéztem a hőmérőre, mintha elvágták volna a lábam. A telefonig sem tudtam elmenni. Úgy éreztem, meghaltam ott csak úgy, állva. Mégis láttam és éreztem mindent. Szerencsére akkor toppant be Mányi. Leállította az emulziócirkulációt, és telefonált, hogy a tartalékból hozzanak hűtött folyadékot.