Cs. Simon István: Parlagmagány - Válogatott versek

Redőzés II.

Homlokodon még mindig
azok a sebzett, sötét
vándormadarak
terjesztgetik
a szárnyukat.
Bőrödző vizeken,
miközben szerteszét
redőzik
a hiány.
 
Valaki távolról feléd kiált.
 
Tétován töprengsz tovább.
 
A gyorsvonat késik
vagy kisiklott,
üres az állomás,
és az idő nélküled fut...
Töprengsz, csak töprengsz
a hideg alkonyatba
merevedett kisvárosban,
ahol már áttaposott
rajtad az út.