Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Céltalan szembesítés

 

I.

Tarka ruhás, hencegő bohóc (lehet sajnálnivaló),

az én nevemben,

te nevedben,

mindannyiótok nevében,

pózoló sziklahegyekről visszapergő

echóval felesel:

 

"Majom - jom - jom - jom!"

 

Tragédia...

türelmesen ismétlődik az engedelmes

válasz, a tudat határt szab magának:

 

"Félek - lek - lek - lek "

 

Méri az időt, furcsa égitest,

támad

a kő, fák távoznak a magasba:

 

"Hol vagytok - gytok - gytok - gytok?"

 

Számot ad, -

pásztor maga is; az egybegyűlt

tárgyaknak

 

II.

Hiszem,

(a tárgy becse számít - hatalmam van)

feladat s az élet jutalmát

elköltjük...

a hegyek közt boldog a várakozó.

 

Kígyófészket keres, aki harcolni akar,

 

szerte a kövek alatt, hűs vacok,

romantika bújik,

célszerű áldozat, hős életbenmaradó.

 

Az álom pártos cinkosa mégis az akarónak,

 

történelem hegyek, komolyan, -

méltóságos az idő,

védik a furcsa hitet.

 

Távolság az utolsó ellenség, hát,

 

a szó alakot ölt, időt érő kövek

sebei őrzik, vésd bele nevedet,

hátha majd mesélnek rólad?