Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Céltalan szembesítés
 
I.
Tarka ruhás, hencegő bohóc (lehet sajnálnivaló),
az én nevemben,
te nevedben,
mindannyiótok nevében,
pózoló sziklahegyekről visszapergő
echóval felesel:
 
"Majom - jom - jom - jom!"
 
Tragédia...
türelmesen ismétlődik az engedelmes
válasz, a tudat határt szab magának:
 
"Félek - lek - lek - lek "
 
Méri az időt, furcsa égitest,
támad
a kő, fák távoznak a magasba:
 
"Hol vagytok - gytok - gytok - gytok?"
 
Számot ad, -
pásztor maga is; az egybegyűlt
tárgyaknak
 
II.
Hiszem,
(a tárgy becse számít - hatalmam van)
feladat s az élet jutalmát
elköltjük...
a hegyek közt boldog a várakozó.
 
Kígyófészket keres, aki harcolni akar,
 
szerte a kövek alatt, hűs vacok,
romantika bújik,
célszerű áldozat, hős életbenmaradó.
 
Az álom pártos cinkosa mégis az akarónak,
 
történelem hegyek, komolyan, -
méltóságos az idő,
védik a furcsa hitet.
 
Távolság az utolsó ellenség, hát,
 
a szó alakot ölt, időt érő kövek
sebei őrzik, vésd bele nevedet,
hátha majd mesélnek rólad?