Koncz István: Összegyűjtött versek

 

A vers leleplezése

 

(Apokrif képek és tanulmány)

 

I.

Társaim és a folyó,

itt ülnek partomon,

- nélkülük -

- velük -

- ellenük - ...

Ócska szellem!

A testről dalolok,

hites összetartás,

- üldözött -

- gyilkos -

- ember - ...

Kárhozott kuruzsló!

A kéz nyoma lepereg,

álnok a szülő,

- szerető -

- kurva -

- emlék - ...

Hitszegő vértanú!

II.

Refrén:

(A műhely távlata túl van minden képhatáron)

Pillanat őriz,

teremtő biztonság

a nagyszerű parancs:

földobott kő furcsa példája.

Dadogj!

Fütty zakatol,

(maggal érik a talaj) -

hullnak a bővérű álmok.

Idegen szarvak csak a ritmus!

BOLDOGSÁG

Csend - a csendet felváltja a

VÁRAKOZÁS este

VÁRAKOZÁS reggel

VÁRAKOZÁS délben

refrén:

(A műhely távlata túl van minden képhatáron)

Haszontalan képzelet

a cella

meghitt dísze:

- tájbonctan, csók, filozófia, gazdagság, mértan,

bosszú, igazság, hatalom, vers...

- a cella végtelen.

...és megszületik a mérték.

Fél a fegyenc, -

önvédelemből életrevaló

refrén:

(A műhely távlata túl van minden képhatáron)

Naponta meglopja az emlékezés

a szót:

Rend, R-E-N-D,

Rege, Rét, Rím,

Ember, Emlő, Emlék,

Nap, Nép, Nem,

Diadal, Disznó, Délibáb,

Így íródik a végrendelet is:

érthetetlen szavak, erős akarattal,

és a bosszúálló nyugalmát

hirdeti,

végre beletörődik létezésébe,

és a visszatérő unalmat

ostorozza,

babonásan hisz önerejében,

és pusztít, és katona, és fenséges romokat

épít,

előre számít a lakomával.

és kicsúfolja a refrént,

vajákos udvarló.

III.

Személy szerint bekerülnek a képbe:

egy öregember, hasonlíthatnám

mezőhöz, istenhez, apámhoz, -

komoly és bohém fiúk, akiket

kedvtelésből sértegetni lehet,

herélt kalmárok, vesztegetők,

a társadalom felel helyettem,

nők, más-más arcúak, szerelemre jók,

a jósnő is fiatal még,

és még sokan mások.

Tárgy szerint bekerülnek a képbe:

a szép folyó, tőle üzent már

a halál,

könyvek és szállodák,

dohány, bor, oltár, kórtörténeti napló,

iskola és börtön a középületek közül

rejtett hegyi utak, büntető törvénykönyv,

és még sok más.

IV.

A műhely távlata túl van minden képhatáron...

Titkon,

áldoz a táltos, -

jó mulatság a vers is,

ihlet az egyedüliség.

A szabályt féli csak,

a jövő

és beteljesedik;

majom-hős ünnepli

diadalmát.

Ez a táj!

Elragadó,

biztonság, ahova visszatér

a képíró, ha a formát

meglopta az emlékezés

és a valóság gajdol.

A műhely távlata túl van minden képhatáron...

Kólikás bolond,

számokkal csalja magát,

ügyes igyekezettel.