Koncz István: Összegyűjtött versek

Ballada a lényegről

 

A távlat félti, -

- okos szó -

fokozódik a zaj, -

e rendet.

Szíves a kétség,

a halál fedezéke,

halmozódik a játék és

a táj értelme

alakot ölt. Az égbolt, -

megrendezett sivatag, -

ez a cinkos visszatérés,

kék, mint maga a gondolat,

és hiteles mérce a tér.

 

Felér a kéz,

a teríték magassága: eszme, -

s perel a dús lakoma.

 

Ez a zászló botránya:

 

és kifejező szándék

a kenyér!

 

Megáll a gép és a gép

sava-borsa a mű, -

tanúja légy a műnek.