Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Egérút
 
Képzeld helyzetembe magad!
 
Senki sem kényszerít,
meg kell mondanod: visszataszít
a káprázat, nem hiszel
a szavaknak, ezért kerülöd,
előttük lesütöd szemedet -
az értelmüket. És a rossz mester
cifra blöffje mögé
sem bújsz, aki letagadja jelentését
a szónak...
Éber zsoldosok igazságszolgáltatását lesed
s ha lesújt rád,
még hős, tolvaj sem vagy,
csak egyszerűen megrökönyödött,
tájékozatlan.
Tájékozatlan ember.
 
Kockával hullik a szó: mindegy, -
szép, nyájas, értelmes szó, -
önmagában - és a képzelet
kitartásodra vár, zagyva számítások
ámító csinnadrattáját túlélni.
 
És a muzsika!
Kikerülöm a dolgokat, a táj
befogadja a társtalan ütemet:
- pártos visszavonás -
világ, vers ég el,
az út arányt szab magának,
csitul a lényeg, homályát
bearanyozza a messze felhőkön
megülő szem okos magánya.