Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Egérút

 

Képzeld helyzetembe magad!

 

Senki sem kényszerít,

meg kell mondanod: visszataszít

a káprázat, nem hiszel

a szavaknak, ezért kerülöd,

előttük lesütöd szemedet -

az értelmüket. És a rossz mester

cifra blöffje mögé

sem bújsz, aki letagadja jelentését

a szónak...

Éber zsoldosok igazságszolgáltatását lesed

s ha lesújt rád,

még hős, tolvaj sem vagy,

csak egyszerűen megrökönyödött,

tájékozatlan.

Tájékozatlan ember.

 

Kockával hullik a szó: mindegy, -

szép, nyájas, értelmes szó, -

önmagában - és a képzelet

kitartásodra vár, zagyva számítások

ámító csinnadrattáját túlélni.

 

És a muzsika!

Kikerülöm a dolgokat, a táj

befogadja a társtalan ütemet:

- pártos visszavonás -

világ, vers ég el,

az út arányt szab magának,

csitul a lényeg, homályát

bearanyozza a messze felhőkön

megülő szem okos magánya.