Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Dusanováci rapszodosz gitárja

 

Mint bódult szerető, piheg

kő ölén az élet

ékes éneke: furcsa

hallelujába magasztosodott

bánatoknak szép istenelése.

(Orákulumjait itt tartja,

turbánokba kötötte a középkor

s rá nyomort köszöntek

Párisok, Velencék, menekülésükben

a kibékülés elől.)

A dal megtorpan

a láb megtorpan,

a dal tovaszáll,

a láb csúf hullát tapos;

szederjesre püffedt álmok

állóvizét paskoló akarat

beletörődésével. És magot szór

a teremtő gondolat zsebekbe,

tenyerekbe - és hizlalt biztatást

mér öcsém a sarkon, a diplomás

bohóc, és türelmet virágzik

a kamaszos öröm.

 

A régi, régi, búsmívű gitár

megfüröszti szép hangját

az éjben.

 

Ifjúság, 1956. december 8. 580. sz. 9. o.