Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Igazságkereső vers

 

I.

Álmunk veszettül megbéklyózott bennünket,

de ma még józanul látom, hogy

igazságtalan magával szemben

az igazságkereső.

Ínyem valószínűtlenül érzi a dolgok ízét,

S ha nem professzióm az ízlelés,

bánt, hogy merev vagyok a tévelygő

jószándékkal szemben.

 

II.

(Tollam még egészen az enyém,

nem ünnepi számok inventárjából

lopom vissza néha magamat,

egyszerű katonák verseim, nem elemzi

őket a konvenció, fizetett csendőrei a

megrekedettségnek, - s ha meddő is,

nem nekik, hanem nektek írok, új proletárjai

a munkának és megfizetetlenségnek!)

 

III.

Értelmünk szervezett csendőrsorfala mögött

Angélám meztelen gyermeklány teste

a barikádokra alélt és apró melleiből

véres tej csöppent csókoló számra.

Én nyomdafestékkel kentem le szemét

és szorongó aggódásomat ágyúcsőbe

gyömöszöltem, azért pukkan a fegyver

oly nagyot, hogy beléremeg még a

csendőrsorfalba szervezett értelem is...

 

IV.

Naponként mindig, újból és újból bánt,

mert nem vagyok erős, hogy legyőzhessem

az érzékenységet, ami oly erőszakosan

búvik meg elveimben és gondolatomban,

és munkámban, és komolyságomban

és idegeimben is -

hogy még azt sem mondhatom bátran:

Számíthattok rám, bajtársak!

 

V.

Álmomban halott katonát öleltem, -

sisakja arcára hullott, de én

látni véltem vizenyős szeme

bomlott, békekereső nézését

(És elfelejtette a szót, hogy: "Haza")

Így jár, aki nem műkedvelésből űzi

a kietlen marton beásott

fertőző embert, ellenséget, és aki

tudja, hogy hazudtak, mikor magoltatták

vele a "pro patria laboramus et militamus"-t.

 

VI.

Óh, én különös szeretéssel szeretem

azt az idegen lányt -

és ragaszkodok hozzá mély kívánással,

aki majd anyja lesz álmainknak.

Mert nekünk ez maradt, fontos küszködő

átélés után is, - az ébredés

a visszaszámolt időből.

 

Ifjúság, 1956. december 29. 583. sz. 12. o.