Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Igazságkereső vers
 
I.
Álmunk veszettül megbéklyózott bennünket,
de ma még józanul látom, hogy
igazságtalan magával szemben
az igazságkereső.
Ínyem valószínűtlenül érzi a dolgok ízét,
S ha nem professzióm az ízlelés,
bánt, hogy merev vagyok a tévelygő
jószándékkal szemben.
 
II.
(Tollam még egészen az enyém,
nem ünnepi számok inventárjából
lopom vissza néha magamat,
egyszerű katonák verseim, nem elemzi
őket a konvenció, fizetett csendőrei a
megrekedettségnek, - s ha meddő is,
nem nekik, hanem nektek írok, új proletárjai
a munkának és megfizetetlenségnek!)
 
III.
Értelmünk szervezett csendőrsorfala mögött
Angélám meztelen gyermeklány teste
a barikádokra alélt és apró melleiből
véres tej csöppent csókoló számra.
Én nyomdafestékkel kentem le szemét
és szorongó aggódásomat ágyúcsőbe
gyömöszöltem, azért pukkan a fegyver
oly nagyot, hogy beléremeg még a
csendőrsorfalba szervezett értelem is...
 
IV.
Naponként mindig, újból és újból bánt,
mert nem vagyok erős, hogy legyőzhessem
az érzékenységet, ami oly erőszakosan
búvik meg elveimben és gondolatomban,
és munkámban, és komolyságomban
és idegeimben is -
hogy még azt sem mondhatom bátran:
Számíthattok rám, bajtársak!
 
V.
Álmomban halott katonát öleltem, -
sisakja arcára hullott, de én
látni véltem vizenyős szeme
bomlott, békekereső nézését
(És elfelejtette a szót, hogy: "Haza")
Így jár, aki nem műkedvelésből űzi
a kietlen marton beásott
fertőző embert, ellenséget, és aki
tudja, hogy hazudtak, mikor magoltatták
vele a "pro patria laboramus et militamus"-t.
 
VI.
Óh, én különös szeretéssel szeretem
azt az idegen lányt -
és ragaszkodok hozzá mély kívánással,
aki majd anyja lesz álmainknak.
Mert nekünk ez maradt, fontos küszködő
átélés után is, - az ébredés
a visszaszámolt időből.
 
Ifjúság, 1956. december 29. 583. sz. 12. o.