Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Jobb, hogy nincs otthonod

 

Vonat-otthonodat jól berendezted,

(vagy te nem azok közül való vagy,

akik nem forognak a Földdel együtt?)

s kényelmes útitárs-bútorok

segítenek kitartó könyökölésedben,

míg homlokod koccan az unalmas

vagy nem unalmas tájakat

mutogató ablak rámájához

és felkiáltasz:

"Lám, nagy a világ! Jól van,

hogy nincs otthonom, csak a szürke

vonatot nyelő végtelen és a rezgő

ablakráma bekerítette tarlódarabocska,

és mozdonyfütty,

és indulás,

és újból indulás,

búcsú és köszönés nélkül,

napidíj és útiszámla nélkül, -

mogorva-szomorú kalauzok

beteljesülhetetlen fantáziáinak

váró karikáival szemem alatt."

 

Híd, 1957/6.