Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Levél Szonyához
 
Akkor a pohárban még
maradt néhány csepp vermut,
mint piciny gyémánt kövecskék;
fényes bogarak, tapadtak
lazán a színes üveghez.
Most megkívántam
megkérdezni tőled,
hogy boldog vagy-e?
Kellene hallanom
rekedtes, gúnyos
kacajodat is, amivel
annyiszor kijózanítottál.
MEGBÁNTOTTAK Szonya!
S nem bírok aludni.
Mit is mondanál most,
(hisz tudod, sejted, miről van
szó), ha felkereshetnélek?
Nevetnél,
biztos, pajzánul,
gyerekesen csókolódznánk is,
és ha akkor azt mondanád,
hogy hülyeség az egész,
elhinném neked.
Okvetlen írjál Szonya! Kell!
Ha Szmederevón járok
Felkereslek,
És virágot is viszek.
 
Híd, 1957/11.