Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Levél Szonyához

 

Akkor a pohárban még

maradt néhány csepp vermut,

mint piciny gyémánt kövecskék;

fényes bogarak, tapadtak

lazán a színes üveghez.

Most megkívántam

megkérdezni tőled,

hogy boldog vagy-e?

Kellene hallanom

rekedtes, gúnyos

kacajodat is, amivel

annyiszor kijózanítottál.

MEGBÁNTOTTAK Szonya!

S nem bírok aludni.

Mit is mondanál most,

(hisz tudod, sejted, miről van

szó), ha felkereshetnélek?

Nevetnél,

biztos, pajzánul,

gyerekesen csókolódznánk is,

és ha akkor azt mondanád,

hogy hülyeség az egész,

elhinném neked.

Okvetlen írjál Szonya! Kell!

Ha Szmederevón járok

Felkereslek,

És virágot is viszek.

 

Híd, 1957/11.