Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Mint a nyár...

 

Mint a nyár a mozdulatlan,

fonnyadó lombok közt,

puhán motoz a szobámban,

zizegő papírjaimmal a magány.

Egyedül vagyok,

furcsa, kicsit nyugtalan,

kicsit unalmas életemmel.

Egyedül vagyok és idegen is.

Másképp képzeltem el

valamikor az életet és az embereket;

vereségekhez kell szoktatni magamat.

Szűkszavú társaim, beszéljünk

egy kicsit önmagunkról is,

ha már a közösségi kérdésekbe

belefáradtunk, mert újra és

újra meg kell tudnunk, hogy

közünk van egymáshoz.

 

1957. Beográd (publikálatlan)