Koncz István: Összegyűjtött versek
 
George Sand kései emlegetése
 
Verses töredék
a szocialista líra
mai állásáról
Vázlat
 
Megalázkodhat-e az ember
(fénye messze, előre hull)
hidegen, fölényesen szívbe döf
az előkelő mosoly
kell az embertelen szerelem,
kérdezem, madame George Sand?
 
Csak szobor-lét a valóság,
nem mennyiségtani feladvány.
Horatius tudott elég okosan
perelni,
s ha kellesz, szív-mecénás,
mit mond az a másik,
akit szeretek, anélkül, hogy félném
(tőle erősebb vagyok kétségtelen).
 
Te itt - szád keskeny vonala
milyen szigorúan merev,
s a nép az érem másik oldalán;
diadalmas kis renegát-öröm
ez a szerenád, madame George Sand.
 
Udvariatlan ajánlás
 
Néha nem érzem a kort -
a történelemből kiléphetnek-e
a fegyverek?
S ha nem értek,
a nóta egyre megy, akár találok,
akár nem, benne vigaszt
(te elég intelligens és gazdag vagy ahhoz,
hogy ne kösd eszméhez magad,
ha tudni akarod, mi az igaz).
Hogy nem vették még észre az emberek,
mennyire megváltozott a világ,
pedig beszélnek róla eleget...
Én mondom, nem elég tudni csak azt,
hogy szerda-e vagy csütörtök lesz holnap.
A szép szavak veszett percek üres lármája
csupán, kell valami, ha mást nem mondhat
az ember: a tiéd, madame George Sand!
 
Utolsó szó
 
Az nem én vagyok, aki
bennem örökké panaszt
csihol...
Látni nagy dolgokat, előre tudni,
hogy mi lesz -
(miért szidnám kutya soromat,
a kockán nyert öröm is ugyanúgy izgat)
nem kishitű iskolás lecke
ez a feladat,
s unalmas a fogadás á coup sur,
madame George Sand.
 
Híd, 1959/2.