Koncz István: Összegyűjtött versek

 

George Sand kései emlegetése

 

Verses töredék

a szocialista líra

mai állásáról

Vázlat

 

Megalázkodhat-e az ember

(fénye messze, előre hull)

hidegen, fölényesen szívbe döf

az előkelő mosoly

kell az embertelen szerelem,

kérdezem, madame George Sand?

 

Csak szobor-lét a valóság,

nem mennyiségtani feladvány.

Horatius tudott elég okosan

perelni,

s ha kellesz, szív-mecénás,

mit mond az a másik,

akit szeretek, anélkül, hogy félném

(tőle erősebb vagyok kétségtelen).

 

Te itt - szád keskeny vonala

milyen szigorúan merev,

s a nép az érem másik oldalán;

diadalmas kis renegát-öröm

ez a szerenád, madame George Sand.

 

Udvariatlan ajánlás

 

Néha nem érzem a kort -

a történelemből kiléphetnek-e

a fegyverek?

S ha nem értek,

a nóta egyre megy, akár találok,

akár nem, benne vigaszt

(te elég intelligens és gazdag vagy ahhoz,

hogy ne kösd eszméhez magad,

ha tudni akarod, mi az igaz).

Hogy nem vették még észre az emberek,

mennyire megváltozott a világ,

pedig beszélnek róla eleget...

Én mondom, nem elég tudni csak azt,

hogy szerda-e vagy csütörtök lesz holnap.

A szép szavak veszett percek üres lármája

csupán, kell valami, ha mást nem mondhat

az ember: a tiéd, madame George Sand!

 

Utolsó szó

 

Az nem én vagyok, aki

bennem örökké panaszt

csihol...

Látni nagy dolgokat, előre tudni,

hogy mi lesz -

(miért szidnám kutya soromat,

a kockán nyert öröm is ugyanúgy izgat)

nem kishitű iskolás lecke

ez a feladat,

s unalmas a fogadás á coup sur,

madame George Sand.

 

Híd, 1959/2.