Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Gondolattöredékek

 

I.

 

A gondolatok, mint az évek, púpos halomba gyűlnek;

keresek valami biztosabbat az időtől,

(mit is tudhatok én nektek mondani, hogy

számon tartsatok, hisz olyan sokan vagyunk emberek,

e szűk világban külön világok,

akik mind, mind boldogságot ágyaztunk gondosan,

vádas jelszavak mögé, hogy éreznénk

nem csak a betevőnkért dolgozunk).

 

II.

 

Nagyon nehéz megérteni a valóságot,

elvégre meg kell élni valahogy:

kalóz hitemet feladom.

 

III.

 

Most a korán eldobált szavak

megtérését imádkozom, kicsit

gyáván, kicsit gőgösen s örülök hogy

nem maradt barátom.

 

IV.

 

Ősz van; ismerem jól a halált,

hisz fiatal és szegény vagyok, gyakran

ábrándozom...

 

V.

 

Gyermekfővel kezdtem a versírást,

és nem tudtam, hogy ez is csak olyan játék,

mint a fogósdi vagy a klikkerezés...

 

1958-1959(?) (publikálatlan)