Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Jó barátságban a halállal

 

Szerte cikázó viharok;

sötét szakadékok az emberek lábnyomai...

Megálltam, mögöttem,

mint a múlt, messze hullt az árnyam,

és ott minden kétkedést betakart.

Most válassz magadnak nevet!

Veled lehet a távoli szerető,

aki már, már elfelejtett,

biztatom magam, aki szorongva készülök

a sok készülő közt, megérteni

a lényeget.

 

Nincs már jelentésük a dolgoknak...

Rabja, vagy ura légy az egeknek,

amik betakarnak és a vakító csillagoknak,

amik előbb vagy utóbb a szemedbe hullanak...

Hát tartsd magad!

Hol kezdődik az élet?

Sok megfakult nyár szomjúsága

fojtogat és jó barátom a halál

sakál-szerelmét kelleti...

Ki érti, szavára hallgat,

és bölcs hősiességgel játssza meg szerepét.

 

1959. május, Beográd (publikálatlan)