Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Zarathusztra az Aranyszarv-öbölben
 
Medúza-fej a kikerics,
a mezőre verőfény
csorog,
habokból kél felszínre az
öböl.
Nem permetez meleget
a fény,
marcona matróz a csodálatos
műterem őre s itt
horgonyoz valahol Noé.
A rezervátum lángol, mint -
a kedves arca, a részletek - idők
verőfény-görögtüzében.
 
Nagy fehér sirályok itt
a tájak, kép-testük
akár az óceán, vagy
égbolt összemossa a tárgyat, -
hunyorít a tárgy is, s már csak az
utas szeme a határ,
s a kedves ékszere, mint
az égtájak mosta kavics,
az elvarázsolt iránytű.
 
Híd, 1976/1