Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Kasszandra-levél

 

Egyedül maradtam.

 

Minden múlt emléke sötétül,

hunyó lélek sápad, s mint

ősállapotba,

sivatag-éjbe merül.

 

Jövőt kísért, valóban lidérces

fényt követ

talmi ideál, amely minden mást

s másikat egyaránt kizár,

s az a másik, az - az utolsó

alkalom volt talán.

 

Nem balsors, de bűnös

öncsalás hoz pusztulást

s teljesít végzetet

a vak dac felett,

s többé már nem remél

a rettegéstől terhes

utolsó pillanat, amikor választ

az önzésben fogant ordas

szabad akarat.

 

Csak végtelen, pusztító háború

minden igazság, amely süket -

más igazságok ellenében.

 

Híd, 1994/1-4.