Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Megmutatom majd neki egyszer

 

A fűz makacs és erősen él, törzse dőlten, mint

felakadt libikóka mered a parton a víz fölé;

behunyt szemmel látom ahogy üszkös odvából

hangyák serege rajzik elő s az ágaskodó

ritkás lomb között, átvetett lábakkal

sellő trónol...

- hát ezt megmutatom Domonkos Pistának -

mondom magamban és még megmutatom

neki azt az ösvényt is, amelyet csak én

ismertem és amelyen járva úgy tudtam

elrejtezni a világ elől, hogy senki sem talált rám.

Biztosan még sok mást is megmutatok majd neki egyszer,

ha itt jár.

 

1994. (publikálatlan)