- Koncz István: Összegyűjtött versek
-
-
- CÁFOLATOK,
-
- amelyekben a költő cáfolja önmagát, mindent és mindenkit, kivéve Arisztotelészt és a Halotti Beszédet.
- Önarckép
-
- Előttem zihálva kaptat -
- holmi színpadi kellék -
- lilás, vagy inkább vérszínű
- frakkban a tüdőm,
- mögötte még mindig
- nem én jövök, hanem
- egy jókora tensus
- s csak Szodoma és Gomorra után
- bontakozom ki, kenyérrel és
- szalonnával a kezemben,
- a ködből.
- Tanyán
-
- Picassót és a naplementét
- ültük körül Tolnaiéknál a tanyán -
- sajt is volt az asztalon -
- és az Ottó hol Illés volt, hol pedig
- nevetett, ő mindig meglát valamit
- a csendélet mögött.
- (Jutka is titok, az Ibolya is titok -
- Istenem mi lesz velünk?)
- A Tónit nem lett volna szabad
- elengedni.
- S a részletek tovább hömpölyögtek
- a tél felé, minden irányból.
- Férfi szemerkélő esőben
-
- A férfi befejezte beszédét és
- a tavaszi rét felé fordult,
- szeméből valami makacs elszántság
- sugárzott és már-már úgy tűnt,
- hogy belerúg a lábainál dörgölődző
- macskába, amikor szemerkélni
- kezdett az eső, és ez a szemerkélő eső
- mindent megváltoztatott:
- a férfi újrakezdte a beszédét,
- közben féloldalt elfordult
- a tavaszi rét irányából és nem törődött
- többé a macskával.
- Hójelentés
-
- A kisvárosban, reggelente Észak felől érkeznek
- a hét törpék és elfoglalják
- mind a hét elnöki széket, aztán ott ülnek
- déli harangszóig. Télen hójelentéssel,
- nyáron a kertöntözés kérdéseivel
- foglalkoznak s mindig szívesen
- meghallgatják mások véleményét is.
- Egyszer egy télen nem esett hó és akkor
- a hójelentésekből is kimaradt a hó.
- A hét törpék nem voltak türelmetlenek,
- mert tudták, hogy egyszer elmúlik ez a tél is.
- Barangolás egy régi Forradalom sugárúton
-
- Már vagy tizedszer járom
- körbe az alvilágot, hogy bennszülöttet
- lássak. Mállik a vakolat és holmi
- ideálok karéneke szüremlik
- egy roppant freskó mögül:
- - csapda lesz - gondolom.
- A hajótöröttek akadémiája
- előtt fedetlen fővel tömegjelenet
- és üdítőital-árusok szórakoztatják
- a hajótörötteket, aztán ki-ki útrakel
- újabb sikerek reményében.
- Mi
-
- Mi keserűn isszuk a kávét -
- nem elvi kérdés - de hangsúlyozzuk:
- miheztartás végett, meg azért, mert
- vállaljuk.
- Mi szomjazzuk a tudományt és a
- tudományt is keserűn isszuk, mert
- keserűn a kávé zamatosabb.
- És a világ bámulva csodál minket:
- - ők azok - mondja, - akik
- eligazodnak a dolgokban és
- pompás kancáikon vonulnak az úton.
- Korok
-
- Gondatlan korszaknak nevezzük azt, amikor
- jó soruk van a raboknak.
- A cellákban meleg fűtőtesteken,
- megfelelő kis edényekben sós víz párolog,
- a gyilkosok nem nézik le a tyúktolvajt
- és természetellenes szeretkezésre senki sem
- kényszeríti a lányos-arcú zsebeseket.
- A gondatlan korszakokat gondterhelt korok
- váltják,
- s a gondterhelt korokban két egymással ellenséges
- táborba tömörülnek az optimisták és pesszimisták.
- Küldetés
-
- Amióta Dali kiállította a bajszos Mona Lisát,
- a kormányok komolyabban kezelik
- a sorskérdéseket s a közönség
- egész nyíltan ingujjban olvassa a
- délben megjelenő lapokat is.
- A költők továbbra is inkább az amerikai
- Függetlenségi Nyilatkozathoz ragaszkodtak,
- a szöveg stílusa, biblikus emelkedettsége
- miatt, de amikor a bajszos Mona Lisára
- esik a tekintetük, rádöbbennek küldetésük komolyságára.
- Holdfényben
-
- A fák az égig értek és a tisztások is
- magasan lebegtek, közel a Holdhoz
- és a csillagokhoz.
- Mindenféle tündérlány és
- egyéb illatos bőrű lény népesítette be
- a köztes tereket.
- A szférák zenéjét hallgatni járt ide
- a városi nép, elemózsiát is hoztak
- magukkal, meg madáreledelt,
- a kutyák póráz nélkül, vidáman
- futkostak fel és alá a Hold körül.
- Lányok és költészet
-
- Hej, a régi lányok de megöregedtek
- és a szerelmet is abbahagyták már,
- s köztük aki nem kapott verset
- álmában, mind áttetsző, égszínkék
- selymet és nagy sirályforma kalapot
- visel, úgy, hogy be lehessen látni a lába közé
- és tincseit lobogtassa a szél.
- A költészet más. Szent dolog.
- Semmi égszínkék, semmi selyem, semmi kalap...
- Csak lábaköze és tincs.
- Reggel pedig jókedvű ébredés - vasalt pizsamában.
- EX Symposion, 1994