Koncz István: Összegyűjtött versek

 

A hegy, néhány vonatkozásban

 

 

HEGY ÉS A VONAT

 

Milyen titok ivódott

fanyar illata közé a

csenevész erdőnek?

 

Egyedül vagyok. Ujjongó biztonság

a népes csend is. És elérhető az égbolt.

Megérkeztem.

 

Ott lenn, a síneken,

kivilágított vonatokban, az emberiség

kanyarog. Bolyong.

 

 

HEGY ÉS A KÍGYÓ

 

A kövek közt Isten vackol.

 

Egyedül vagyok. Hiszékeny történelem

nem leplezheti le koromat.

Ha hal, bennem hal a megmondandó,

a felhők felett.

 

A kövek közt, ha élni akarok,

a kígyókra ügyelek.

 

 

HEGY ÉS A LÁNY

 

A táj mindig tökéletes.

Hát gyakran számonkérem

magamtól a tájat.

 

Egyedül vagyok. És a létrázó

végtelen legelők.

 

A hegy titka megbútt

egy kis pásztorlány nevetése mögött.