Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Virágének

Virág Ibolyának írtam

Jel a vers, -

rejtélyes virág-köszöntő,

bibéje sorsa menti álmainkat.

 

Várakozás a vers, -

biztos csillag-érkezés,

az éjszaka magányát tömíti a bájoló ütem.

 

Mérték a vers, -

kitartó műhely-távlat,

rendszert szerkesztő mélysége hétköznapjainknak.

 

Vágyakozás a vers, -

eszelős szakadék-háttér,

csókjaink élménye szab sorsot így minden harcnak.

 

Beteljesülés a vers, -

okos képzelet-határ,

hogy örökre elveszítsük céljainkat.

 

Panasz a vers, -

eltévedt üstökös-magány,

s szorong a jó barát is, ha veled kitart.

 

Boldogtalanság a vers, -

végzetes lepke-halál,

pusztulást kereső, új lázadás a mámor, immár.

 

Pénz a vers, -

csillogó júdás-tallér,

feszül a tarsoly, s a keresztre feszített szó is.

 

Igazság a vers, -

bírák orgiája,

a bosszú mítoszt teremtő nagy csodahozománya.

 

Vér és élet a vers, -

elpusztíthatatlan elefántcsonttorony,

a költő legszebb, amikor a szerelemről dalol:

mert minden a világból csak csók-jelkép, csók-jelkép.