Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Fohászféle azért, hogy soha ne kelljen ölnöm

 

Félek!

 

Zsidóház volt, ahol

lakom,

valamikor, a tiszaeszlári és a

Dreyfus-per idején, -

az apám keresztény, és

arra tanított, hogy a politika

nem erkölcsös dolog; -

(idősebb Koncz István, meghalt

1960. február 28-án, meggyőződését

fenntartotta utolsó leheletéig. -

Kívülem három tanú is van rá, -

hosszú élete során, amikor 1918-ban

Lublinban fejlövését kezelték,

vállalta, hogy bolsevik, pedig

nem is volt az, csak éppen megvetette

azokat, akik gyáván

letagadták)

 

Anyám még él, őt féltem,

mert apámat s engem

elhagyni nem engedi a fátum,

vagy valami megszállott síri szerelem.

 

Hát ilyen házban

élek én. -

Ilyen volt apám és ilyen

az anyám.

 

Félek!

 

Évek óta leeresztett redőnyök

mögött rejtőzöm,

- a tisztaság rezervátuma? -

Poncius Pilátussal élek bezárkózva, -

sört és bort iszunk néha,

de akadozik a vers, -

lám, az ihletre is átok

a tiszta lelkiismeret.

 

Félek.

 

Átgondolom: nem

loptam-e csirkét, vagy mit tudom én

milyen bűn leplezhetné

le esetleg, hogy nem is méltó

e fohász a meghallgatásra:

 

bár sose kelljen megölnöm

embert!