Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Antik vadászat

 

Böjtjét, a dús lakomának, koldulja sunyítva

az eb; dőzsölt eleget; hét nap és hét éjen át

nem lankadt a hajtás irama s a csaholás

égbe kiáltott, zagyva ricsaj és a gőzölgő zsiger

szimatja ajzotta, míg tombolt a shakespeare-i

tivornya, s lám, most sakálnak lenni sem restell

az istenadta, s indulata is csapzott gubancban

kócol; - irháját becsben a vers tartsa hát fenn, legalább, -

az utókornak.