Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Róma égése - ellen-máglya

Dr. Bori Imrének

Felújítom a pert:

 

Az örök máglya tüzén

izzik a vers, -

Róma lángjai átvilágítják

az eltévedt történelmet.

 

Ez az ellen-máglya

(szemfüles ügyész

majd kétszer is aláhúzza

a zagyva fogalmat).

 

A császár fázik...

s ölne a költő,

ellensége van neki bőven,

de nem haragszik rájuk kellő

elkeseredéssel.

Újult erővel csapnak az égre a lángok.

 

Császár, a légiók emberhúst zabálnak!

 

Képtelen tűnődés, -

csak egy megfelelő szó

hiányzik;

"nyomor",

milyen szép ugye a nyomor

egy impresszionista képen?

Marx, büszke lehetne rá,

bizony!

A legnyomorultabb élet is

jobb lehet az adott rend elfogadásánál.

Azt a bizonyos szót keresem.

És az a szó főnév, -

nem ige, az igék

a nyelv rabszolgái, -

 

(az akadémia nem felelős).

 

"Róma!"

"Máglya!"

Mintha e két főnév rejtené

a verset...

A költőnek császár vagy

nép kell!

 

Imádott, nyomorult, gyűlölt: Nép. Császár!