Koncz István: Összegyűjtött versek

 

A vers utánzása

 

Miért

tér vissza a részeg hajó,

orkán,

a kifejezéstelen álom,

szem;

utána a

szárazföld homokba építi

Babilon zagyva

jövőjét.

 

Miért

az ágyék képtelen

sivatag-panasza,

az orkán,

a kifejezéstelen szem,

utána

szédül a táj,

és a jövőt, ha kell,

visszaadja.

 

Miért

a pohár, vers

épít várat, gyereket;

a felhő

mestere öl,

gyilkos -

az anyag befolyásos,

majd megbosszulja.

 

Miért

a várakozás és a halál,

bohócok diadala;

csak a nevetés,

elpusztíthatatlan ötlet,

és megtörik fonákján

a belemagyarázott

szabály.

 

Miért

a társadalom, vele

biztos a szándék,

a szerető bár

sose bocsát meg,

játék,

barát, az esőn túl

visszatalál az évszak.

 

Miért

a könnyelmű sírás,

élni derekabb,

csillagsors lehet

a fény;

fénye átvilágítja

a rossz anyag

szerkezetét.

 

Miért

a kiábrándult vándor

szajkó szeretése,

félti talán,

hogy az az ünnep,

lázad a tor,

vele majmoltatja

a verset.

 

Miért

kell hazudni,

a vihar, a felhők,

az alacsonyan szálló felhők,

habzó ürügy-e csupán, -

alattunk úsznak a felhők.

 

Miért?